Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Mancit, az egyik utolsó magyar kavicsos dereglyét. Manci sajnos már nincs közöttünk, többszáz másik bőgőshajóval, dereglyével, lentás ladikkal és más magyar folyami munkahajóval együtt szétrohadt az iszapban. A képen látható 1:10-es méretarányú makettel szerettem volna méltó emléket állítani neki és a magyar népi dereglyézésnek.

Manci 1938-ban épült, paksi hajóácsok munkája. Egy 1962-es hajókönyvi adat szerint "áruszállító, motorhajó, laposfenekű nyitott fahajó, hátul felépítménnyel." Használtan került a túlparti Foktőre, és egyike lett azoknak, amelyek már "timonyos, röndös degerlyék" voltak - vagyis a bőgőshajókhoz hasonló, óriási méretű hátsó kormánylapáttal és zsindelyes tetejű gulibával (lakókunyhóval) készültek. Ráadásul Manci a második világháború után motort is kapott: Tamási János tulajdonos szereltetett bele egy húsz lóerős, autóból kiszerelt hajóművet.

Utoljára 1960-ban kapott nagyjavítást: "bókonyt, hablábat, pallót cseréltek, a timonyt javították, az alját átvarták, mert ügön folyt" - emlékeztek vissza ízes tájszólásban a helybéliek. 1961-ben a foktői telelőnél elsüllyedt. Kiemelték ugyan, de annyira "mögrokkant", hogy 1963-ban egy részét szétbontották, maradéka a Duna iszapsírjába veszett. Mindezt egyébként a dunai népi hajózás egyik alapművéből, a már elhunyt kitűnő foktői tanár, Kuczy Károly kitűnő helytörténeti, néprajzi munkájából, a "Vízi élet, népi hajózás Foktőn" című könyvből tudhatjuk.

A dereglyézés mint önálló foglalkozás egyik "fellegvára", egyébként a Kalocsától nem messze fekvő csodás kis falu, a folyóparti Foktő volt. Itt az emberek gyakran maguk húzták sóderes dereglyéiket, vagy indultak a közeli nagyvárosokba áruval megrakott kofadereglyékkel. Manci emlékét Kuczky Károly tanár úr - sajnos gyakorlatilag ma már fellelhetetlen - helytörténeti munkáján és a helybéli öregek körében élő szájhagyományon kívül csak ez a makett őrzi. Semmi egyéb. Se Manciét, se más dereglyéét, de talán még a dereglyézését sem.

Ezek a bőgőshajóknál egyszerűbb, kisebb nyitott áruszállító hajók egyébként sokkal tovább húzták, mint gabonaszállító nagytestvéreik. Mint Manci életrajza is bizonyítja, nemcsak a gőzhajózással, a vontatott vasuszályokkal, de még a dízelüzemű önjáró szállítóhajókkal is felvették egy ideig a versenyt. Viszont végül mind a dereglyék, mind a bőgőshajók úgy tűntek el kollektív emlékezetünkből, hogy lassan már olyanok sincsenek, akik ismerték azokat, akik tudtak még valamit ezekről a csodás magyar folyami vízijárművekről.