Nem szeretem a statisztikákat, de most úgy érzem, hogy ezzel, meg néhány fotóval tudnám leginkább igazolni azt az örömteli bejelentésemet, hogy az óbudaiak a szívükbe zárták a bőgőshajót! Vasárnap, az Óbuda napja-rendezvényen - ahol kaptunk egy szép standot, hogy bemutatkozhassunk - több mint nyolcszáz kisgyerek épített magának bőgőshajó makettet, köztük egy súlyosan fogyatékos, de annál kedvesebb és intelligensebb kisfiú. Több mint háromezer emberrel beszélgettem, szülőkkel, nyugdíjasokkal, külföldiekkel és meséltem nekik az óbudai és általában a magyar folyami hajós hagyományokról.

Több mint háromszázan töltötték ki helyesen kvízjátékunk kérdéseit, közülük mintegy ötven embert meg is ajándékoztunk. Reggel kilenctől este hatig szünet nélkül válaszoltam a kérdésekre, és nagyon jó tapasztalatokat szereztünk: meglepően sok, a hagyományainkra büszke és kíváncsi emberrel találkoztunk. Szinte kivétel nélkül mindenki biztatott, és azt mondta, amit én is gondolok: nem baj, ha Európában talán a legutolsóként, de legalább a legszebben kell felélesztenünk nemzeti hajós hagyományainaknek ezt a csodálatos szimbólumát. Annyi viszont már most is biztos, hogy amíg újra megépül az első igazi példány, addig is: a magyarok szívében újra él a bőgőshajó.