Az alábbi örvendetes hírt közölte nemrégiben a kemma.hu:

"Új pályázati lehetőséggel fejlesztenék a komáromi Monostori-erőd Duna-bástyáját. A projekt illeszkedik a Közép-Dunántúli Operatív Program turizmus- és attrakciófejlesztési elképzeléseibe."

A Duna-bástya földszinti részének felújítása nettó 484 millió forintba kerül. Az erőd egyik legnagyobb terme a rekonstrukció után több célt szolgálna: itt kapna helyet a bőgőshajókat bemutató interaktív múzeum, szolgálhatna a kikötő fogadótermeként, és felhasználhatnák esküvők vagy konferenciák megtartására is.

A pályázat jóvoltából tovább bővülhet a dunai turizmus és az erőd kínálta szolgáltatások száma. Azért tud pályázni az erőd erre a projektre, mert a bástya felett lévő teret és az udvart már saját forrásból és a Nemzeti Vagyonkezelő támogatásával fejlesztik. A határmenti együttműködés is szorosabbá válhat, hiszen a Monostori-erődtől szinte elválaszthatatlan az észak-komáromi Öregvár. A két városrész ősszel közös pályázatot nyújtott be a kazamatarendszer járhatóvá tételére. A fejlesztések várhatóan tovább növelik Komárom legjelentősebb turisztikai célpontjának jelentőségét.

A cikk precízen számol be a helyzetről, talán csak az derül ki egészen egyértelműen, hogy itt egy beadott, de még meg nem nyert uniós pályázatról van szó - kicsit úgy hangzik, mintha mindezekre a fejlesztésekre már kézben lenne a pénz. Nem így van, állítólag valamikor áprilisban hirdetnek eredményt, de persze kívánom, hogy a próféta szóljon az újságíró kijelentő módban fogalmazott mondataiból...

Annyit tudnotok kell, hogy a komáromi polgármesteri hivatal munkatársai, a helyi múzeum vezetőnője, a város képviselőtestülete és nem utolsó sorban Zatykó János polgármester úr már több mint egy éve lelkes támogatója a bőgőshajó- és a hozzá tartozó dunai hajóskultúra újjáélesztésének. Pénzen kívül - merthogy az nekik se nagyon van - gyakorlatilag minden segítséget és bátorítást megkaptam ahhoz, hogy egyszer újra legyen bőgőshajó Magyarországon.

Valamikor az elmúlt év végén viszont megnyílt a fent említett uniós pályázati lehetőség, amit fantasztikus lelkesedéssel és a beadási határidő rövidsége miatt rohammunkában készítettek el a Monostori-erőd munkatársai. Ennek részeként kaptam lehetőséget arra, hogy megfogalmazzam, sőt ki is dolgozzam egy bőgőshajókról - és persze a dunai fahajós hagyományokról, a komáromi hajóépítők emlékéről - szóló kiállítás szinopszisát.(Természetesen ingyen, lelkesedésből...)

Ha az erőd pályázata nyer, lehetőség nyílik arra, hogy újjáépítsünk egy, az eredeti méretéhez közelítő bőgőshajót, amely úszni ugyan nem fog (hiszen kiállítási tárgy lesz), de méretében, kidolgozottságában és szerkezetében már nagyon hasonlítana egy kisebb eredetihez. (Ez a munka ráadásul jó felkészülés lehetne a vízre bocsátandó igazi hajó megépítéséhez...)

Mellette - a pályázatban foglalt tervek szerint - készülne egy teljes méretű hajóács dioráma, amely bemutatja a tradicionális komáromi hajóács szerszámait, műhelyét és ruházatát. Ja, meg egy "igazi" komáromi piszkés ladik - ami szerencsére Herman Ottó precíz rajza alapján tökéletesen rekonstruálható. Belőlük egy-kettő mindig elkísérte a bőgőshajók legénységét dunai kereskedelmi kalandozásaik során.