Még az idei Múzeumok Éjszakáján történt: a budapesti Batthyány térnél horgonyzó Debrecen nevű Duna-tengerjáró gyomrában rendezett kiállításon egy tető nélküli bőgőshajó makettjére bukkantam (az első fotón ez látható). Nagyon megörültem, mert eddig bármelyik itthoni hajómakett-kiállításon sokkal könnyebb volt egy tökéletes Titanic, Pinta, Nina, Santa Maria vagy éppen a viking longship másolatát megtalálni, mint bödönhajót, bőgőshajót, dereglyét, ladikot, naszádot, sajkát vagy balatoni kompot. Kiderült: a Békességet - így hívják a maketthajót - egy konkrét szegedi tetejetlen sóderszállító dereglye alapján készítették. Amit - véletlenül, éppen egész más után kutatva - Szalóky K. Attila, az Octopus Búvárrégész Egyesület elnöke és búvártársai Szegednél, a Tisza mélyében találtak meg, de végül felszínre hozni nem tudták.

Így végül csak makettje készülhetett el, méltó emléket állítva a Tisza hullámsírjában pihenő hajónak. Attiláék kutatásaik során egyébként megismerkedtek a hajó egykori tulajdonosának lányával, aki elmesélte édesapja bárkájának és elsüllyesztésének a történetét is. A Békességről készült alábbi, eredeti fotókat is tőle kapták - én pedig Attilától, aki ebben a miniinterjúban elmeséli, hogy eredetileg valójában mit is kerestek a Tiszában, amikor a Békességre leltek.

- Hogyan bukkantak a hajóra a víz alatt?

- A Szeged Projekt műszeres kutatási szakaszában, 2005-ben fedeztük fel a "BÉKESSÉG II" nevű folyami szállító dereglye maradványait. A projekt eredeti célja a "III. Károly magyar király" római kori feliratos oltár- és fogadalomkövekkel elsüllyedt sószállító dereglye maradványainak felkutatása és feltárása volt. A hajót pontosan 1944. október 9-én süllyesztették el a visszavonuló német csapatok a Tisza folyóban, a Maros torkolatától délre kb. 1 km-re a balpart közelében.

- És hogyan találták meg az egykori tulajdonos leszármazottját, akitől megkapták a képeket?

- A Dél-Magyarország című napilap egyik újságíróján keresztül keresett fel minket a hajó eredeti tulajdonosának lánya (Dr. Szigetvári Ferencné), mivel ebben a lapban folyamatosan publikáltuk a kutatások eredményeit. Arról érdeklődött, hogy a korábban felfedezett roncsok között lehet-e az édesapjának hajója is. Személyes találkozásunk alkalmával elmesélte a hajó elsüllyesztésének történetét, és átadott néhány eredeti fotót is, amelyek közül az egyiken ő is rajta van, még kislányként. Az általa meghatározott területen épp aznap terveztünk méréseket folytatni, így biztosak voltunk abban, hogy a hajó nem lehetett az addig felfedezettek között. A műszeres mérés megkezdését követő első órában az általa megjelölt terület közelében valóban megjelent a hajó képe a Side Scan Sonar monitorján. A roncs jó állapontban maradt meg, de a fedélzetét a felépítménnyel együtt a folyamatos erős áramlás, továbba a téli jégzajlások teljesen ledarálták. Formáját, alakját viszont megőrizte úgy, hogy a test nagyobb része jelenleg az üledékbe süllyedve pihen a mederben, kb. 10-15 centi áll ki a mederből. Aznap egyébként még felfedeztünk két bödönhajót is.

- Esetleg felszínre hozhatók a maradványok?

- Bár a tulajdonostól kizárólagos kutatási és feltárási hozzájárulást kapott az Octopus, de a hajó feltárása, esetleges felszínre emelése nem lehetséges, és ennek számos oka van. A többszöri merülés alkalmával megállapítható volt, hogy a hajó feltárása a mederben a környezeti viszonyok miatt lehetetlen. Megvizsgáltuk az esetleges kiemelés lehetőségeit is, de a magas költségek miatt (kb. legalább 150-200 millió forint) sem vállalható a művelet, és akkor még nem beszéltünk a kiemelést követő konzerválási eljárásokról, és a méretből adódó helyigényről. Erre senkinek sincs pénze... A hajónak nincs olyan kiemelkedő történelmi jelentőssége sem, és a helyi régészek is csak helytörténeti szempontból foglalkoztak vele egy rövid ideig.

- Nem kaptak volna ehhez Szegeden bárkitől - önkormányzat, kulturális intézmények - segitséget?

- A Szeged Projekt több mint 16 milliós költségeiből a város vezetése másfélmilliót, helyi támogató vállalkozók összesen 5,5 milliót vállaltak magukra. A többi költséget személyesen én és az Octopus tagsága viselte. Ezt is csak azért kaptuk, mert a projekt eredeti céljaként kitűzött hajó kiemelt történelmi jelentőséggel bírt, aminek óríási hírértéke lett volna. Sajnos azt a roncsot olyan helyen sikerült lokalizálni, ahol 1970-ben a várost védő árvízvédelmi gátat ráépítették. Annak megbontása beláthatatlan következményekkel járhatna Szegedre nézve, aminek kockázatát a régészeti emlékek feltárásának eredményei nem kompenzálhatják. Ennek fényében a projektet lezártuk.